Szemétdomb-effektus?

Elöljáróban leszögezném, hogy habár a magyar SF honlapokról, pontosabban szólva az internetes magazinokról, portálokról kívánok értekezni, a címben szereplő „szemétdomb” nem ezen kiadványok minőségének a jelzője, hanem egy szólásmondás elferdítése. Akkor térjünk is a tárgyra.

Az elmúlt évek során többfelé is megfordultam bizonyos kétes minőségű tartalmak írójaként a hazai SF netes felületén, gyakorlatilag az összes „nagy” honlapon és portálon elszórtam ezt-azt, sokkal inkább az orgánumok megszűnésének-átalakulásának köszönhetően, mintsem csapodár mivoltomból adódóan, bár kétségtelen, hogy volt olyan cikk is, amit tudatosan a legtöbb olvasót vonzó honlapnak küldtem el. Valószínűleg nem az írásaim minőségét, hanem a nemsokára kifejtésre kerülő anyagéhséget mutatja az, hogy csak egyetlen interjúmat dobták vissza, azt is inkább témabeli problémák miatt. A fenti jelzőkből talán lejön, hogy itt most semmiféle (amúgy is alaptalan) önfényezésről nincs szó, hanem csak azt próbáltam illusztrálni, hogy nem csak olvasóként, hanem külsős szerzőként is ismerem valamennyire a témát, sőt, egy kis ideig a régi Solaria, kicsit hosszabb ideig a megboldogult Fantasya szerkesztésében is kontárkodtam.

A végső megállapításom meg az lenne mindezzel kapcsolatban, hogy túl sok netes kiadványunk van,méghozzá úgy, hogy ezt semmiféle lényeges különbözőség nem indokolná.

Időről-időre akad pár lelkes ember, társaság, akik új honlapot akarnak gründolni, nem csak egy bizonyos témának (rajongói honlap, sorozathonlap, stb), hanem úgy az egész (tudományos-)fantasztikumot megcélozva, tartalomszolgáltatóként, cikkekkel, kritikákkal, interjúkkal, fórummal, miegymással. Manapság már a teljesen saját domain megszerzése se nagy idő és energia, de ott van egy csomó ingyenes tárhelyszolgáltató, tehát a technikai megvalósításon nem igazán nyalnak el ezek a projektek. Annál inkább a lényegen, vagyis a tartalmon. És nem az a gond, hogy nincs miről írni, nem is az a gond, hogy nincsenek jó cikkírók, riporterek, kritikusok (jó, azok nincsenek, ez köztudott a Diagnózis óta ), a gond szerintem az, hogy mindenki a saját szemétdombján akar úr lenni. Ez pedig szétaprózza az alkotói energiákat, a potenciált, és az olyan is lesz. Mert hát mennyivel királyabb az, amikor valaki nem szimpla cikkíró, hanem ő a szerkesztő, sőt, a főszerkesztő atyaúristen, pénz úgyse nagyon vagy egyikből sem, akkor legalább a titulus, meg az az érzés, hogy nem kell megalkudni, stb, stb.

Nézzük meg a felhozatalt, hogy miből is gondolom mindezt.

A mezőny legrégibb tagja talán a Solaria. (Csak a túlnyomórészt SF kiadványokkal foglalkozom, bár azért kitekintek erre-arra)Szóval a Solaria. A napi frissítés már rég a legendák homályába veszett, hamarosan a heti frissítés is követi ugyanoda. A fórumok sem pörögnek túlságosan. Naponta többször is rákattintok, de egy ideje már inkább csak megszokásból, nyugtázva, hogy olyan, mint volt, s ennyi volt. A takarékláng erős kifejezés, inkább jó SF-s módon belefagytak az időbe. Főmunkatársuk markonyi van, alkalmi szerzők sem tolonganak túlságosan. Így nyilvánvalóan a szerzői gárda sem tud olyan munkakapcsolatot kialakítani, ami megsokszorozná az általuk beadott értékeket.

A mezőny „legnevesebb” tagja a scifi.hu. Legnevesebb, mert ez a domain az, amit az ember begépel, ha egyszeri érdeklődőként a magyar scifi érdekli. (Legalábbis anno, mikor a nettel ismerkedtem, én így tettem.) Ránézésre teljesen rendben van, de ha az ember gyakrabban visszatér, vagy kicsit a mélyére ás, akkor rájön arra, hogy ez a honlap szitával meri a vizet. A honlap egyszemélyes motorja nagyon lelkesen rágja a reménybeli szerzők fülét, vadássza a neten a témába vágó tartalmakat, majd a scifi.hu elnyeli és eltünteti az egészet. A nyitólapon, a főoldal felső részén hosszú napokig, hetekig kint van ugyanaz (általában nem is a legérdekesebb) a cikk, s valahol a mélyben eközben számos új írás bukkan fel majd tűnik el, a látogatók többsége számára valószínűleg örökre. Nyilván van valami rendszere meg kulcsa ennek, de a széles közönség számára működtetett honlaphoz hadd ne kelljen már külön használati leírást is áttanulmányozni. Megnyitom a kezdőlapot és látom, hogy milyen új dolgok vannak – ezek az én szubjektív és magas igényeim. Ha pedig régebbi dolgokat keresek, azokat pár kattintással és gyorsan, egyértelműen meg tudom találni. Küldtem nemrég egy novellát nekik, egyszer láttam felbukkanni a „Friss, népszerű tartalmak” dobozban, akkor volt 7 olvasása (nem olvasója). Mikor másnap visszanéztem, hogy a linkjét megkeressem, nem találtam sehol. Persze lehet, hogy csak én vagyok abszolút béna a közönséghonlapok olvasásában, ez esetben elnézést minden érintettől. De a cikkek alatt látható olvasásszámláló alapján még van mit tenni arrafelé.

Az sfportal.hu jó pár név és formula után megállapodni látszik a mostani verziónál. Itt már sokadig ránézésre is egész jól állnak a dolgok. Napi frissítés (többször is), kapcsolódó, interaktív-közösségi lapok, blogok, blogajánlók, változatos cikkek, a „Feltöltötte” szó után számos munkatárs neve bukkan fel, népesebb szerzőgárdát sejtetve. A forma és az elgondolás szerintem egész jó (ezen kijelentést tessék annak a fényében értékelni, hogy az ottani főnökökkel nem vagyunk egymás szíve csücskei, sőt), viszont épp itt jön elő leginkább a szemétdomb-effektus káros mellékhatása: egyszerűen nincs elég jó anyaguk ahhoz a frissítési rátához, amit megcéloztak. Épp ezért a mélyebb, értékesebb anyagok felhígulnak olyanokkal, amik kis színesként valami gyorsan pörgő oldaldobozba kívánkoznának, de semmiképpen sem érdemelnének ugyanolyan főhelyet, mint egy hosszabb és alaposabb elemző cikk, vagy beszámoló. Épp ezért a fajsúlyosabb tartalmak is nagyon gyorsan elsüllyednek, a szerintem korántsem érve el annyi olvasást, mint amennyit érdemelnének. Az anyagínséget valamennyire enyhíti az, hogy az oldalhoz tartozó blogrendszer érdekesebb írásait is rendszeresen főoldalra teszik, bár itt meg az merül fel bennem, hogy némelyik írást miért blogra írta meg a szerzője, miért nem egyből egy rendes cikk formájába öntötte – ez kissé összeszedettebb munkát kíván meg, nyilván, de egy egészen más súlyt ad a gondolatainak, sőt, ha honlaphoz tartozó szerzőként más szerzőkkel dolgozik együtt, megtöbbszörözhetnék egymás alkotóerejét. Így meg marad egyik szemétdombról másikra átcsipegetett megoldásnak, ami nyilvánvalóan olyan, ami az adott helyzetből a legtöbbet hozza ki. De ha már van ennyi jó tollú, a témában tájékozott és a honlap üzemeltetőivel is jó kapcsolatot ápoló szerző, akkor…
A legfrissebb blogbejegyzések és hozzászólások nyitólapon való pörgetése is jó dolog, de zömmel énblogokról lévén szó nem mindig az SF-hez kapcsolódó téma teng túl rajtuk, engem személy szerint leginkább a politizálós részek zavarnak, de tudom, akkor nem kell olvasni. Nem is teszem. De biztos, hogy ezért kihagytam pár olyan bejegyzést is, ami meg érdekelt volna. Ismét csak a hígulás effektus: a frissítési (látogatásnövelési) kényszer miatt a jó anyagok elvesznek a masszában, de összességében itt látom a legnagyobb jelenlegi és lehetséges potenciált.

A sfportal.hu-val kapcsolatban már említettem a blogokat. Ez is egy viszonylag új fejlemény, egyszerre pozitív és negatív hatásokkal. Pozitív az, hogy nagyon sok új SF kedvelő személlyel (főként alkotóval) lehet így akár naponta is találkozni, új arcok, gondolatok, közösségek, témák sok nézőpontú megvitatása, stb. A negatívum viszont az, hogy az így jelentkező alkotóerő végletesen-végzetesen szétaprózódik és csak egy töredéke kerül be a szélesebb közönséget is megcélzó felületekre (az sfportal szemezget a saját bloggerei írásaiból, a scifi.hu meg kisebb mértékben, de az összes SF-hez kapcsolódó blog felé nyitottan.) Ráadásul – ezt is pedzegettem már – egy csomó olyan írást írnak eleve blogra, aminek nem ott lenne az igazi helye. Jellemzően kritikák, elemzések ezek, nyilván bloghoz méltó szubjektivitással és bájos pongyolasággal, a legtöbb blog esetében a tévedés jogát fenntartva (de persze akad tévedhetetlen bloggerünk is). Viszont már jó ideje teljesen elfogadott a (esetenkét túlzó) szubjektivitás rendes újságcikkekben is („index-stílus”, bár sokan nem szeretik), a fent említett blogbejegyzések nagy része némi pofozgató szerkesztés után rendes cikként is megállná a helyét. Több olvasója lenne, talán több visszajelzés, ez pedig a szerzőt arra sarkallná, hogy legközelebb még ügyesebben nyúljon egy témához, igényesebben, alaposabban, felkészültebben. Aztán persze kitehetné a blogjára is, ha az okoz neki örömet, de előtte sokkal többet adna bele a SF-élet közösébe. A blogok meg maradnának az egyéni élmények és ügyek személyes fórumainak, politikával, meg kinek, mi kell.

(A folytatásban többek között az intergalaktika.hu, scifimagazin.hu és egy, a mai lehetőségeket nagy hatásfokkal kihasználó honlap vázlata.)