Elte SF szeminárium
Pár hónapja azt kérdezte Onsai, hogy ezen a bizonyos pénteken el tudnék-e menni az ELTE SF Szemináriumára, amiről már sokat hallottam, bár ezzel nyilván nem vagyok egyedül. Úgyhogy ki is használtam a vissza nem térő lehetőséget arra, hogy megnézzem magamnak közelebbről, hol terem a magyar vitéz SF szakértő.
Annak idején sokért nem adtam volna, ha én is járhatok valami ilyesmire. A Károlin is elég sokféle spec.koll. állt az érdeklődő hallgatók részére, de a SF-hez legközelebbi talán a Tolkient is érintő már nem is tudom milyen című dolog volt. Egy azóta sajnos már elhunyt, végtelenül kedves idős tanárnő tartotta, aki magyar létére olyan British öt órai teázást tudott prezentálni, hogy többször ki kellett néznem az ablakon, nem Londonban vagyunk-e. Sőt, azt hiszem, már akkor is volt ez az eltés óra, némi utánjárással talán még az áthallgatást is el lehetett volna intézni (bár azért ebben nem vagyok száz százalékban biztos, a TO-k világában előszeretettel tenyésznek kifejezetten rosszindulatú lények is, bár engem szerencsére hanyagoltak). Azt hiszem, a korlátozott ismerkedési hajlandóságom mellett azért nem lettem SF szeminarista, mert az angol-vallástanár szakpáron még a kötelező óráimat sem tudtam mindig összehozni, nemhogy extra huncutságokra gondolhattam volna.
Most viszont – mivé lett a világ – nem hallgatóként, hanem vendégként érkeztem a negyedik emeleti kis szobába, aminek a falán néhány SF- és Harry Potter poszter hirdette, hogy itt nem csak régi magyar irodalomról esik majd szó. Mondjuk amikor odaértünk, még három, nem SF-pozitív bölcsészlány várt a sorára, az egyik valamiféle varázsfőzetet kívánhatott készíteni professzori segédlettel, mert a tanárnő régi, titkos recepteket diktált neki, (nekem is van néhány hasonló, ha valakit érdekel) egy másik pedig csendben meghúzódva a sarokban True Blood-ot olvasott. (Bár némelyik szakportált elnézve újabban az ilyen vértocsogós izék jelentik az SF fő vonulatát.) Végül a SF szeminárium teljes mértékben (bár csökkentett létszámmal, mint utólag kiderült, de azért így sem akadt sok üres hely) birtokba vette a szobát. A tanárnővel nem emlékeztünk, hogy a Hungarcon utáni hazafuvarozás közben összetegeződtünk-e (szerintem nem, de hátha a maradék három utas jobban emlékszik), mindenesetre ez most megtörtént. Némi adminisztráció és teakészítés után pedig átkerült a szó Onsai-hoz, aki nem csak maga készült fel az alkalomra, hanem kiderült, hogy korábban az Ellenérdek c. idegen fajok és emberek közti aktusok naturális ábrázolásáról elhíresült művemet is ismertette a többiekkel. (Itt letölthető egyébként, mármint a mű. Képek sajnos nincsenek benne. )