Miért jó SF írónak lenni?
Mondhatunk akármilyen szépeket is kedves “műfajuknról” (ami téma meg egyéb), de hiába a mély mondanivaló igénye, hiába a hárításnak sem utolsó gettóérvelés, hogy a csúnya magas irodalom lenézi a szkifit, hiába a szent tudományra való hivatkozás (ott a “science” a névben - igaz, már a születésénél is kb. úgy volt ott, mint Pilátus a Krédóban, de utólag jó érvnek hat), szóval minden hiába, a tényen nem változtat. Well, a tény pedig az, hogy az SF, még a legkeményebb hardesef is szórakoztató irodalom. Lenne. Ennek minden velejárójával. Ez van. Szölávi.
A szórakoztató irodalom szerintem a lehető legjobb kategória, ahova egy mű kerülhet. A szórakozás ugyanis nem valami alantas dolog, hanem az egyik legnemesebb. Lehet persze alanta is, de mivel a “szórakozás” egy nagyon szubjektív dolog, ezért a szórakoztató irodalom se valami objetkív kategória. Ismerek olyan elvetemültet, aki szórakozásból minden évben megcsinálja a matek érettségi feladatsort. Nekem az büntetés lenne. Ellenben én kikapcsolódási célból (is) szeretek szótárt olvasni. Ilyen is van. Van, akinek az Illiász a szórakoztató irodalom. Van, akinek a Romana füzetek olvasása fizikai kínt jelentene. Van, aki számára a Justitia pl. egy könnyed strandi olvasmány, másnak ugyanez a könyv lehet a halál nyolc órája. Szóval a kategória mindent elbír szinte és számomra egyáltalán nem derogáló, ha valamit ide sorolnak. Inkább már ez, mint a önmaga által magasnak titulált irodalom ki tudja, milyen módszerrel élvezhető dolgai.
Na de ha a SF szórakoztató irodalom, akkor az egyik legfontosabb ismérve az, hogy szórakoztasson. Az SF - néhány kivételtől eltekintve - nem kap állami támogatást, így abból él, amit produkálni képes. Ez pedig nagyon jó dolog, elég csak megnézni, hogy miket tartanak mesterségesen életben. Utálnám, ha az SF is ide fajulna. Itt is lehet persze kóklerkedni, de hosszú távon nem, ez a lényeg. Az pedig csak egy mítosz, hogy manapság a ponyvát veszik, mint a cukrot. Nem veszik, ott is alacsonyak a példányszámok, hacsak nincs valami rendes marketinggel felpörgetve, de az megint csak nagy befektetés és nem utolsósorban kapcsolatrendszer kérdése. Az átlag SF (író, kiadó) abból él, amit produkálni képest. Esetleg egy darabig szálldos virágról-virágra (világról-világra), de kicsi a pocsolya, hamar elfogynak a lefutható körök. Az SF írásoknak, kiadványoknak szórakoztatniuk kell - méghozzá minőségi módon szórakoztatniuk. Mert ha nem szórakoztatnak, nem veszik meg őket, ha nem veszik meg őket, vége a dalnak. (Feltéve, ha nem véreznek el a terjesztésen, de az más tészta, és ez nem is akar átfogó elemzés lenni.)
Visszatérve az alapkérdéshez: miért jó SF írónak lenni? Szedjük pontokba az eddigieket: