Magyar SF-történeti rárepülések 1.

Bár blogos tevékenységem méltán híres arról, hogy elindított majd behalt sorozatok melegágya, most egy újjal próbálkoznék. Nem tudom, mennyire lesz rendeszeres, meg hány részes lesz (lehet, hogy egy ), de olyan forrásokat vennék górcső alá, amiket fel lehetne használni akkor, ha valaki meg akarná írni a magyar SF történetét. (Igen, tudom hogy nemrégiben megírták, majd az is sorra kerül… ). A lista persze nem lesz teljes, csak azok a dolgok, amik korlátozott látókörömbe sodródtak, és természetesen abszolúte szubjektív lesz a cuccos. Valószínű a sorozatba apportálok majd olyan részeket is, amik nem forrásokkal, hanem témákkal foglalkoznak, vagyis miket vennék be a nagy műbe, ha esetleg megírnám. (Nem fogom, de agyalni ingyen van.)

Mai első vendégünk “Az idő hídján” c. antológia, ami Németh Attila Möbius Science Fiction sorozatában jelent meg S. Sárdi Margit szerkesztésében; “A mai magyar SF tükre” alcímet viseli. Rengeteg érdekes dolog van benne, ami legjobban tetszik, az az, hogy a novellákat rövid felvezető előzi meg, a függelékben a szerzőkről lehet pár dolgot megtudni, és ami a legfontosabb: egy átfogónak szánt, viszonylag hosszú tanulmány szól a magyar SF múltjáról és jelenéről. Szerzője, Erdei Pálma nem csak könyvtárakban gyűjtött anyagot az írásához, hanem megkeresett több fontos szereplőt, kiadót, szerkesztőt is és az így készített interjúk anyagát is beépítette. A történeti áttekintés mellett a jelen (a kötet jelene, az ezredforduló) helyzetével foglalkozik bővebben, de inkább a kiadás kérdéskörénél marad, az álneveket, gazdasági nehézségeket és a csökkenő érdeklődés okait járja körül. Maga az írás címe is visszaadja a tanulmány hangulatát: Korunk folklórja – válságban? (Épp most érkezve erről és erről a blogról az az érzésem támadt, hogy a SF itthon folyamatosan haldoklik.) Az általános gazdasági helyzetet, a 90 utáni szabad kiadási világ igénytelen kiadványokkal súlyosbított dömpingjét, a tudományos fejlődést és sok egyebet is megjelöl problémaként, valószínűleg kisebb-nagyobb mértékben jogosan is. Azonban ha irodalomtörténeti szemszögből nézzük, akkor kevésbé használható, bár tény és való, ezt a tanulmány nem is akarta felvállalni.

A bejegyzés itt folytatódik.